Akár az öreg templomok falán és oltárán, akár a nagy mesterek festményein
a természetes festékek egyedülálló és lenyűgöző erővel ragyognak.
A receptúrák már réges-rég feledésbe merültek, de Georg Kremer, az
aichstetteni német vegyész újból felfedezte a történelmi pigmenteket,
és a világszerte keresett festékek gyártására szakosodott.
Természetanyánk legszebb leányai
Amikor 2004 nyarán az újból felépített drezdai Frauenkirche, a híres
Miasszonyunk temploma kupolájára megkoronázásként felteszik a
keresztet, a világ minden tájáról ott vannak a kamerák. Ötvenkilenc
évvel a lerombolása után a 7,6 méter magas, történelmi hitelességgel
rekonstruált kereszt huszonnégy karátos arany-, s egy különlegesen
világító kék színben sugárzik. Csak a smalte, az ősrégi pigment,
amelyet már Krisztus előtt 2000-ben feltaláltak, és amelynek a
fő alkotórészét, a kobaltot Szászországban bányászták, rendelkezik
ilyen mennyei kék ragyogással.
Különleges nap ez…
Georg Kremer diplomás vegyészt
kissé érzelmes hangulatba ringatja a pillanat.
Hiszen – lévén a világon ő az egyetlen,
aki a smalte-pigmentet gyártja – nélküle a
kereszt nem ragyogna ebben a kék színben.
A festékek szakembere számára minden
negyven évvel ezelőtt, és éppen a smaltével
kezdődött…
A hatvanas években egy restaurátor barátja kutatta a kék színt,
amely azonban már 1910-ben eltűnt a kereskedelemből. Kremer
– aki ekkor még vegyészhallgató volt Tübingenben, és éppen
állás keresett – a minilaborjában elemzéssel próbálja meg kideríteni
a pigment titkát. S lám, a rekonstrukció sikerül: „1200 Celsius-fokon
a kobaltérc, a kvarchomok és a hamuzsír kék üvegcsomóvá olvad
össze, amelyet ezután a legfinomabb szemcsékké őrlünk”
– fedi fel a titok nyitját a történelmi festékek ura. A pontos recept
azonban továbbra is homályban marad, mivel az eljárás
kimunkálásával az egyetemista világszerte létező piaci igényt
tárt fel. Két évvel később az ominózus keverék már Kremer saját
vállalkozásának az alapját képezte.
Receptek a boszorkánykonyhából
A vegyész majdnem negyven év alatt több mint nyolcvan történelmi pigmentet
rekonstruált. A receptek részben úgy hangzanak, mint egy középkori
alkimista kézikönyve: sűrített tehénvizelet, szárított tetvek és csigák
mirigykivonata, buzérgyökér és arzénszulfid… „A legtöbb természetes
festék azonban egyszerűen sárból, földből áll” – mondja kijózanítóan
Kremer, aki tagadja, hogy bármi köze lenne a középkori mágiához.
Hiszen jómaga természettudós, mégpedig olyan, akiről cégalapítása előtt
egy speciális teszt bebizonyította, hogy különösen differenciált a s
zínérzékelése. „Az analízis, az ismételt felülvizsgálat, a pontos
odafigyelés és annak megkísérlése, hogy a finom árnyalatokat
reprodukáljam – ezek a szakmai szenvedélyeim” – magyarázza
teljes nyugalommal.
Időközben Aichstetten egyik falujában, Allgäuban egy régi
malmot a hagyományos pigmentek kereskedelmének
világközpontjává alakított. A Kremer Pigmente cégnek itt, Svábföld
közepén, ma már harminc munkatársa van. Münchenben,
Stuttgartban és New Yorkban további húsz ember dolgozik a
boltjaiban. Azokba a festékekbe, amelyeket már az elmúlt
évszázadok lángelméi is nagyra értékeltek, kereken százezer
ügyfél mártogatja az ecsetjét. Ők előnyben részesítik a
régi recepteket a mesterségesen és tömegesen gyártott ipari
színekkel szemben. Nemcsak a művészek és
restaurátorok, hanem könyvillusztrátorok, belsőépítészek
és hegedűkészítők is rákaptak a „természetes ízre”.
Ha műkincseinek a megóvásáról van szó, a világ múzeumainak
messze több mint a fele Kremer-pigmenteket használ.
Életvidám, barokk színek
Az ötvenkilenc éves főnök furgonba ülve újból és újból beutazza Európát,
több mint negyven titkos lelőhelyen, személyesen ássa ki az elveszettnek
hitt ásványokat. Ez gyakran hosszadalmas és fáradságos kaland.
Egy bizonyos ibolya-színárnyalatot például hét évig keresett a Maria
Einsiedel svájci bencés apátság mennyezetképe számára, amit
végül a francia Tengeri-Alpokban talált meg. „Ez a színárnyalat
egyedülálló, és nem lehet mesterségesen előállítani.”
Minél kristályosabb egy ásvány, annál könnyebben lehet
találni pótlelőhelyet. Ha azonban üledékes kőzetről van szó,
akkor csak egy meghatározott helyen lehet bányászni. „A
szennyeződései által vannak olyan tulajdonságai, amelyek
nagyon-nagyon specifikusak” – magyarázza az ásványok
szakembere. A barokk, életvidám színek visszaadásához
a Frauenkirche festményeinek a rekonstruálásánál is egy ilyen
ritka ásványra volt szüksége. A bohémiai zöld földet végül csak
Kremer tudta szállítani, azzal együtt, hogy az egyetlen lelőhely
egy csehországi zárt katonai terület kellős közepén van,
ahová ő személyesen mindmáig sem léphet be. Hogy végül
pontosan hogyan jutott hozzá az anyaghoz, azt Kremer inkább
megtartja magának. De egy dolog világos: a hosszú kereséstől
kezdve, hogy miként kerülhet közel ehhez a nyersanyaghoz,
ez a zöld egész különösen a szívéhez nőtt.
„Az egyik kedvenc színem, még ha csupán egy is a
sok közül – hiszen természetanyánknak oly sok szép lánya
van”, mondja salamoni bölcsességgel.
A világ legértékesebb pigmentjei
Az allgäui malom egyterű irodájában ezek a „szép leányok” a
számtalan átlátszó műanyag dobozkába porított pigmentekkel tarka
sorfalat alkotnak a bemutatóállványon. Néhányuk értékesebb az
aranynál. Ilyen például a bíbor, ami valaha a hatalom jelképe és a
bíborosok, császárok és pápák színe volt, ma már csak ritkán és nagyon
kis mennyiségekben kérik. Az értékes anyag egyetlen grammja
nyolcezer bíborcsiga mirigyváladékából készül, az ára kétezer euró. Ma
ezt a „transzcendens karakterű” lila festéket szinte kizárólag
restauráláskor használják. Minden idők legóhajtottabb pigmentje
mindenesetre igazán kiadós. „Egy gramm egy négyzetméterre
elegendő” – hangsúlyozza Kremer.
Ezzel szemben a legdrágább vörös és egyáltalán az
egyik legrégibb pigment a cinóber. „Ennek a rendkívül ritka
ásványnak a darabjait egy kínai tartomány egészségügyi
minisztériumán keresztül szerezzük be, mivel a cinóber
higanyt tartalmaz, és a higany Kínában az egészségre
kedvezőnek számít” – meséli a sváb festékszakember.
Telt vörös színjei ott ragyognak például Matthias Grünewald
világhírű isenheimi oltárán, az elzászi Colmarban, és még
ma is nagyon keresik, hiszen grammja „csak” két euró.
– Ha valahol a világon Grünewaldnak egy művét restaurálják,
akkor azt csakis a mi valódi cinóberünkkel teszik – teszi
hozzá Kremer, nem minden büszkeség nélkül.
A lapis lazulinak, a világ legtisztább és legértékesebb kék
porának saját nevet adott, a firenzei Szent Márk-kolostor
világhírű freskóinak alkotója után Fra Angelico-kéknek hívja.
Ezt ma az egész világon csak Kremer készíti. Az Afganisztánból
származó féldrágakő egy kilójából Allgäuban mindössze
20 gramm pigment keletkezik, miközben három laboráns
csaknem egy hónapot dolgozik rajta. Az értékes nyersanyagot
előbb összetörik, majd egyre finomabbra szitálják. A por
ezután olajok, viaszok és gyanták titkos elegyében
péppé változik, amelynek legalább negyvennyolc órát kell
pihennie. Ezt lenzacskókba bevarrva újból és újból
átgyúrják, majd langyos vízben kimossák. Tizennégy nap
múlva az üledék már olyan erős, hogy meg lehet
szárítani, ezután át lehet passzírozni egy szőrszitán.
Ezután a kék pigment grammonként tizenhat euróért az
egész világra útra kel.
Amikor egyszer egy olasz művész teljes kilónyit rendelt,
egy kicsit várnia kellett: Kremer emberei havi száz
grammnál többet még a legjobb akarattal sem tudnak elkészíteni.
Természetes kontra ipari festékek
Némelykor még Kremer is beleütközik a saját határaiba. Az eredeti
„indiai sárgát” például ő sem tudja szállítani, mert az állatvédők
meggátolják az előállítását. – Joggal – erősíti meg Kremer –, hiszen
a teheneket kizárólag mangólevelekkel etetik, hogy aztán a vizeletükből
le lehessen párolni a híres sárga színt. Ennek ellenére senkinek sem
kellett lemondania a sárga színárnyalatról. A vegyésznek
hosszadalmas kutatással sikerült találnia egy szintetikusan
készült pigmentet, amely optikailag a legkisebb különbséget
sem mutatja az eredeti indiai sárgához képest.
„Fényállóságukban a természetes festékek jócskán
fölényben vannak a szintetikus ipari festékekkel
szemben” – hangsúlyozza a vegyész. A mikroszkóp
alatt úgy világítanak, mint a számtalan kristályból álló
csillagos égbolt. A felületükön erősebben verik vissza a
fényt, így sugárzóvá teszik a festéket. „Csakis a tiszta,
elegyítetlen anyag hozza létre ezt a ragyogást és élénkséget”
– véli Kremer. Minden pigmentnek megvannak a maguk
teljesen sajátságos vegyi és fizikai tulajdonságai,
amelyeket nem lehet keveréssel elérni.
„Ez a nyomtatásra is érvényes – egy rendkívül ragyogó
színt nem ofszeteljárással nyomtak, hanem tiszta pigmenttel.”
Természetes festék – modern ofszetnyomás?
Kremer pigmentjeivel tehát az ofszetgépek
nem tudnak nyomtatni. „Fanyomat, kőnyomat,
linóleumnyomat, szitanyomás –
darabonként előállított nyomatok – az
megy. Ha különleges színességet akarnak
elérni, akkor a mi festékeinkkel csodálatosan
tudnak nyomtatni. Ha azonban a gép
tulajdonságainak akarnak megfelelni,
az már nem megy” – magyarázza a festékek
szakembere, majd hozzáteszi: „A határ
valószínűleg a Heidelberg-tégelynél van”.
Az ő pigmentjei úgy hatnának, mint a finom
homok, és hosszabb idő alatt lekerekítenék a betűk
pontos széleit: így a nyomat életlenné válna. Gutenberg
pigmentjei ezzel szemben amorf, nemkristályos
struktúrákkal, apró kis részecskékkel rendelkeztek.
– Ha valaki ilyesmit szeretne, meg lehetne éppen
csinálni – mosolyog a vegyész, aki jó sváb vállalkozó is egyben.
Adatok és tények
Kremer Pigmente Gm
Forrás: Heidelberg Hírek 258. szám
Fordította: Vida Gellért www.kremmer-pigmente.de
| 
.jpg)
