Fényképek
















 
 



Szerző: Forrás: Heidelberg Hírek 258. szám, Fordította: Vida Gellért
Akár az öreg templomok falán és oltárán, akár a nagy mesterek festményein 
a természetes festékek egyedülálló és lenyűgöző erővel ragyognak. 
A receptúrák már réges-rég feledésbe merültek, de Georg Kremer, az 
aichstetteni német vegyész újból felfedezte a történelmi pigmenteket, 
és a világszerte keresett festékek gyártására szakosodott. 

Természetanyánk legszebb leányai
Amikor 2004 nyarán az újból felépített drezdai Frauenkirche, a híres 
Miasszonyunk temploma kupolájára megkoronázásként felteszik a 
keresztet, a világ minden tájáról ott vannak a kamerák. Ötvenkilenc 
évvel a lerombolása után a 7,6 méter magas, történelmi hitelességgel 
rekonstruált kereszt huszonnégy karátos arany-, s egy különlegesen 
világító kék színben sugárzik. Csak a smalte, az ősrégi pigment, 
amelyet már Krisztus előtt 2000-ben feltaláltak, és amelynek a 
fő alkotórészét, a kobaltot Szászországban bányászták, rendelkezik
ilyen mennyei kék ragyogással.
Különleges nap ez…
Georg Kremer diplomás vegyészt 
kissé érzelmes hangulatba ringatja a pillanat. 
Hiszen – lévén a világon ő az egyetlen, 
aki a smalte-pigmentet gyártja – nélküle a 
kereszt nem ragyogna ebben a kék színben. 
A festékek szakembere számára minden 
negyven évvel ezelőtt, és éppen a smaltével 
kezdődött…
A hatvanas években egy restaurátor barátja kutatta a kék színt, 
amely azonban már 1910-ben eltűnt a kereskedelemből. Kremer 
aki ekkor még vegyészhallgató volt Tübingenben, és éppen 
állás keresett – a minilaborjában elemzéssel próbálja meg kideríteni 
a pigment titkát. S lám, a rekonstrukció sikerül: „1200 Celsius-fokon 
a kobaltérc, a kvarchomok és a hamuzsír kék üvegcsomóvá olvad 
össze, amelyet ezután a legfinomabb szemcsékké őrlünk” 
– fedi fel a titok nyitját a történelmi festékek ura. A pontos recept 
azonban továbbra is homályban marad, mivel az eljárás 
kimunkálásával az egyetemista világszerte létező piaci igényt
tárt fel. Két évvel később az ominózus keverék már Kremer saját 

vállalkozásának az alapját képezte.

Receptek a boszorkánykonyhából
A vegyész majdnem negyven év alatt több mint nyolcvan történelmi pigmentet 
rekonstruált. A receptek részben úgy hangzanak, mint egy középkori 
alkimista kézikönyve: sűrített tehénvizelet, szárított tetvek és csigák 
mirigykivonata, buzérgyökér és arzénszulfid… „A legtöbb természetes 
festék azonban egyszerűen sárból, földből áll” – mondja kijózanítóan
Kremer, aki tagadja, hogy bármi köze lenne a középkori mágiához.
Hiszen jómaga természettudós, mégpedig olyan, akiről cégalapítása előtt
egy speciális teszt bebizonyította, hogy különösen differenciált a s
zínérzékelése. „Az analízis, az ismételt felülvizsgálat, a pontos 
odafigyelés és annak megkísérlése, hogy a finom árnyalatokat 
reprodukáljam – ezek a szakmai szenvedélyeim” – magyarázza
teljes nyugalommal.
Időközben Aichstetten egyik falujában, Allgäuban egy régi 
malmot a hagyományos pigmentek kereskedelmének 
világközpontjává alakított. A Kremer Pigmente cégnek itt, Svábföld 
közepén, ma már harminc munkatársa van. Münchenben, 
Stuttgartban és New Yorkban további húsz ember dolgozik a 
boltjaiban. Azokba a festékekbe, amelyeket már az elmúlt 
évszázadok lángelméi is nagyra értékeltek, kereken százezer 
ügyfél mártogatja az ecsetjét. Ők előnyben részesítik a 
régi recepteket a mesterségesen és tömegesen gyártott ipari 
színekkel szemben. Nemcsak a művészek és 
restaurátorok, hanem könyvillusztrátorok, belsőépítészek 
és hegedűkészítők is rákaptak a „természetes ízre”.
Ha műkincseinek a megóvásáról van szó, a világ múzeumainak 
messze több mint a fele Kremer-pigmenteket használ.

Életvidám, barokk színek
Az ötvenkilenc éves főnök furgonba ülve újból és újból beutazza Európát, 
több mint negyven titkos lelőhelyen, személyesen ássa ki az elveszettnek 
hitt ásványokat. Ez gyakran hosszadalmas és fáradságos kaland.
Egy bizonyos ibolya-színárnyalatot például hét évig keresett a Maria 
Einsiedel svájci bencés apátság mennyezetképe számára, amit 
végül a francia Tengeri-Alpokban talált meg. „Ez a színárnyalat 
egyedülálló, és nem lehet mesterségesen előállítani.”
Minél kristályosabb egy ásvány, annál könnyebben lehet 
 találni pótlelőhelyet. Ha azonban üledékes kőzetről van szó, 
akkor csak egy meghatározott helyen lehet bányászni. „A 
szennyeződései által vannak olyan tulajdonságai, amelyek
nagyon-nagyon specifikusak” – magyarázza az ásványok 
szakembere. A barokk, életvidám színek visszaadásához
a Frauenkirche festményeinek a rekonstruálásánál is egy ilyen 
ritka ásványra volt szüksége. A bohémiai zöld földet végül csak 
Kremer tudta szállítani, azzal együtt, hogy az egyetlen lelőhely 
egy csehországi zárt katonai terület kellős közepén van, 
ahová ő személyesen mindmáig sem léphet be. Hogy végül 
pontosan hogyan jutott hozzá az anyaghoz, azt Kremer inkább 
megtartja magának. De egy dolog világos: a hosszú kereséstől 
kezdve, hogy miként kerülhet közel ehhez a nyersanyaghoz, 
ez a zöld egész különösen a szívéhez nőtt.
„Az egyik kedvenc színem, még ha csupán egy is a
sok közül – hiszen természetanyánknak oly sok szép lánya 

van”, mondja salamoni bölcsességgel.

A világ legértékesebb pigmentjei
Az allgäui malom egyterű irodájában ezek a „szép leányok” a 
számtalan átlátszó műanyag dobozkába porított pigmentekkel tarka 
sorfalat alkotnak a bemutatóállványon. Néhányuk értékesebb az 
 aranynál. Ilyen például a bíbor, ami valaha a hatalom jelképe és a 
bíborosok, császárok és pápák színe volt, ma már csak ritkán és nagyon
kis mennyiségekben kérik. Az értékes anyag egyetlen grammja 
nyolcezer bíborcsiga mirigyváladékából készül, az ára kétezer euró. Ma 
ezt a „transzcendens karakterű” lila festéket szinte kizárólag 
restauráláskor használják. Minden idők legóhajtottabb pigmentje
mindenesetre igazán kiadós. „Egy gramm egy négyzetméterre 
elegendő” – hangsúlyozza Kremer.
Ezzel szemben a legdrágább vörös és egyáltalán az 
egyik legrégibb pigment a cinóber. „Ennek a rendkívül ritka 
ásványnak a darabjait egy kínai tartomány egészségügyi 
minisztériumán keresztül szerezzük be, mivel a cinóber 
higanyt tartalmaz, és a higany Kínában az egészségre 
kedvezőnek számít” – meséli a sváb festékszakember.
Telt vörös színjei ott ragyognak például Matthias Grünewald 
világhírű isenheimi oltárán, az elzászi Colmarban, és még 
ma is nagyon keresik, hiszen grammja „csak” két euró. 
– Ha valahol a világon Grünewaldnak egy művét restaurálják,
akkor azt csakis a mi valódi cinóberünkkel teszik – teszi 
hozzá Kremer, nem minden büszkeség nélkül.
A lapis lazulinak, a világ legtisztább és legértékesebb kék
porának saját nevet adott, a firenzei Szent Márk-kolostor 
világhírű freskóinak alkotója után Fra Angelico-kéknek hívja. 
Ezt ma az egész világon csak Kremer készíti. Az Afganisztánból 
származó féldrágakő egy kilójából Allgäuban mindössze 
20 gramm pigment keletkezik, miközben három laboráns 
csaknem egy hónapot dolgozik rajta. Az értékes nyersanyagot 
előbb összetörik, majd egyre finomabbra szitálják. A por 
ezután olajok, viaszok és gyanták titkos elegyében 
péppé változik, amelynek legalább negyvennyolc órát kell 
pihennie. Ezt lenzacskókba bevarrva újból és újból 
átgyúrják, majd langyos vízben kimossák. Tizennégy nap 
múlva az üledék már olyan erős, hogy meg lehet 
szárítani, ezután át lehet passzírozni egy szőrszitán. 
Ezután a kék pigment grammonként tizenhat euróért az
egész világra útra kel.
Amikor egyszer egy olasz művész teljes kilónyit rendelt, 
egy kicsit várnia kellett: Kremer emberei havi száz 
grammnál többet még a legjobb akarattal sem tudnak elkészíteni.

Természetes kontra ipari festékek
Némelykor még Kremer is beleütközik a saját határaiba. Az eredeti 
„indiai sárgát” például ő sem tudja szállítani, mert az állatvédők
meggátolják az előállítását. – Joggal – erősíti meg Kremer –, hiszen
a teheneket kizárólag mangólevelekkel etetik, hogy aztán a vizeletükből
le lehessen párolni a híres sárga színt. Ennek ellenére senkinek sem
kellett lemondania a sárga színárnyalatról. A vegyésznek 
hosszadalmas kutatással sikerült találnia egy szintetikusan 
készült pigmentet, amely optikailag a legkisebb különbséget 
sem mutatja az eredeti indiai sárgához képest.
„Fényállóságukban a természetes festékek jócskán 
fölényben vannak a szintetikus ipari festékekkel 
szemben” – hangsúlyozza a vegyész. A mikroszkóp 
alatt úgy világítanak, mint a számtalan kristályból álló 
csillagos égbolt. A felületükön erősebben verik vissza a 
fényt, így sugárzóvá teszik a festéket. „Csakis a tiszta, 
elegyítetlen anyag hozza létre ezt a ragyogást és élénkséget”
– véli Kremer. Minden pigmentnek megvannak a maguk 
teljesen sajátságos vegyi és fizikai tulajdonságai, 
amelyeket nem lehet keveréssel elérni.
„Ez a nyomtatásra is érvényes – egy rendkívül ragyogó 
színt nem ofszeteljárással nyomtak, hanem tiszta pigmenttel.”

Természetes festék – modern ofszetnyomás?
Kremer pigmentjeivel tehát az ofszetgépek
nem tudnak nyomtatni. „Fanyomat, kőnyomat, 
linóleumnyomat, szitanyomás – 
darabonként előállított nyomatok – az 
megy. Ha különleges színességet akarnak 
elérni, akkor a mi festékeinkkel csodálatosan
tudnak nyomtatni. Ha azonban a gép 
tulajdonságainak akarnak megfelelni, 
az már nem megy” – magyarázza a festékek 
szakembere, majd hozzáteszi: „A határ
valószínűleg a Heidelberg-tégelynél van”.
Az ő pigmentjei úgy hatnának, mint a finom 
homok, és hosszabb idő alatt lekerekítenék a betűk 
pontos széleit: így a nyomat életlenné válna. Gutenberg 
pigmentjei ezzel szemben amorf, nemkristályos 
struktúrákkal, apró kis részecskékkel rendelkeztek.
– Ha valaki ilyesmit szeretne, meg lehetne éppen 
csinálni – mosolyog a vegyész, aki jó sváb vállalkozó is egyben.

Adatok és tények
Kremer Pigmente Gm
Forrás: Heidelberg Hírek 258. szám
Fordította: Vida Gellért  www.kremmer-pigmente.de